November 11.- Szent Márton napja

Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje, Pannóniában született, és életét a jóság, a szegények segítése és a keresztény értékek hirdetése jellemezte. Ezen a napon a hagyomány szerint a liba fogyasztása kiemelt szerepet kapott: úgy tartották, hogy "Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik". A libát több céllal is kapcsolták az ünnephez: a tömött, jól tartott madár a jólétet, a bőséget és a következő év termését jelképezte, a libacsont színe és alakja pedig a tél időjárását jósolta. Ha a csont hosszú és fehér volt, havas télre számítottak; ha rövid és barna, sáros, enyhe idő várható.

A pásztorok és gazdák szokásai is szorosan kötődtek ehhez a naphoz. A pásztorok vesszőt vittek a gazdáknak – az úgynevezett "Szent Márton vesszeje" –, amellyel a disznókat malacozták, és a jószágok egészségét biztosították. A disznóól tetejére tűzve a vessző a dögvész ellen is védelmet nyújtott. A kedvességért cserébe a gazdák "rétespénzt" vagy "bélesadót" fizettek.

Márton napja a szórakozás és közösségi élet szempontjából is fontos volt: országszerte bálokat, lakomákat rendeztek, amelyeken a családok és faluközösségek együtt ünnepeltek, és megkóstolták az új bort, amely ilyenkor már "Márton bora" néven vált híressé. A bor minőségét, ízét és ihatóságát is figyelték, hiszen a szőlőtermés sorsa az év további részében is fontos volt.

Időjósló és munkaszabályozó hagyományok is kapcsolódtak a naphoz. Ha Márton napján a lúd jégen járt, karácsonykor vízben poroszkál majd; a nap színe, a lúd mozgása és a libacsont alapján a tél keménységét jósolták. Ezen a napon régen munkatilalom volt: nem mosakodhattak, nem teregethettek, mert úgy hitték, hogy a jószágra és a termésre ártalmas lenne.