Nagyhét

A nagyböjt utolsó hete, a nagyhét, Virágvasárnaptól húsvétvasárnapig tart, Jézus szenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának emléknapjaival. Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás, a gyerekek kerepeléssel hívják az embereket a szertartásra, jelezve a gonoszűző hagyományt. E napon szokás volt a lábmosás, a magas rangú egyházi méltóságok által, a hatalom alázatra neveléséért, valamint a zöldcsütörtöki ételkészítés, spenót és fiatal csalán főzése a jó termés reményében.

Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja. Körmenetek idézik fel a szenvedéstörténetet. A babona szerint tilos volt az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka, tűzgyújtás, kenyérsütés, mosás; a víznek betegségelhárító, tisztító és termékenységvarázsló ereje volt.

Nagyszombaton a tavasz megújulását és a környezet megtisztítását ünnepelték. Ekkor ért véget a 40 napos böjt, a templomban tűzszentelést tartottak: az elmúlt évi szentelt barkára tüzet csiholtak, amelyből meggyújtották a feltámadó Krisztus jelképeként szolgáló húsvéti gyertyát. A feltámadási körmenetek régebben hajnalban zajlottak, ezzel hirdetve Jézus feltámadását.